Élő tanya, mosolygó mangalica, pajkos kiskakas Kerekegyházán

2009. január 24. 22:34

címkék: civertan, ökomúzeum, élő tanyamúzeum, kerekegyháza, biodiverzitás

A Rendek Ökomúzeumba kaptam meghívást az ősszel. Civertan szervezte meg a találkozót, azt ígérte, azonnal beleszeretek majd a miliőbe. Amit ő mond, abban hiba nem szokott lenni. Most is igaza lett. Kecskemétet elhagyva, Kerekegyháza után pár km-re kellett letérni a Kunpuszta Templom feliratú táblánál, közvetlenül a lovas pálya mellett. Az út vadregényes volt, a Kiskunsági Nemzeti Park csodálatos területe gyerekkorom óta lenyűgöz.

A Nemzeti Park szívében fekvő tanyához a Kunpuszta Templom és egy akácliget mellett kell elhaladni, onnan már látszik a tanya épületegyüttese, melyet a gazda, Rendek László saját keze munkájával készült hasított fa kerítés ölel körbe.
Érkezésünkkor egy csapat gyerek zsibongott önfeledten a portán. Próbálgatták a korabeli játékokat, nagyokat nevettek a mosolygós mangalicáknak. Olga asszony, az Ökogazdaság lelke vezette őket körbe.
Míg magyarázott a gyerekseregnek, én körbe néztem a Tanyamúzeum épületében. Az összkép, az illatok, a csodálatos hímzések, a korabeli fotók, eszközök és használati tárgyak visszahozták gyermekkoromat. A kemencén látszott, hogy használják, amit később Rendek Olga meg is erősített, majd elmagyarázta, hogy ettől Élő Tanyamúzeum az övék.
Őseik földjén felépítettek egy új életet, a régi mintájára, és minden fellelhető tárgyhoz szolgál történettel. A gazdaasszony azonban nemcsak a tárgyak történetét ismeri, hanem szívvel-lélekkel átérzi a múltat, az őseink minden gondját-baját, a lelkük rezdülését. Úgy is mondhatnám, hogy a tanyának saját „szelleme” van, és ezt a szellemiséget Olga a látogatóknak is képes továbbadni. De érzi a tájat is, együtt rezdül a növényekkel, érti őket, beszél a nyelvükön. A misztikus kapcsolat kiterjed a ma már anekdota számba menő Rendek-féle mangalicákra is. (Nézd el kedves Olvasóm, a megszemélyesítést, boldog mangalicákat lehetetlen tárgyiasítani, legfeljebb kolbász formájában, némi iróniával fűszerezve…) Ezek az okos állatok ugyanis megléptek a disznóvágás elől, amikor Olga asszony közhírré tette, hogy mi lesz a sorsuk… A poént nem szeretném lelőni, az Ökomúzeum honlapján megtalálják ezt is.
A közel 20 hektáros birtokon biogazdálkodás folyik. A mangalicákkal szemben áll egy nyitott szín, ahol a gazdálkodásból származó magvakat, a következő évi vetemény letéteményesét szárították éppen. Két látogatócsoport között Olga gyorsan sorolta a legváltozatosabb fajokat és ezek között is a fajtákat, amiket maguk termesztenek és őriznek, mint egy élő génbank.
Ezeket a magvakat tavasszal a vegyszert soha nem látott anyaföldbe vetik, gondozzák, és érés idején betakarítják a termést. Az egyes fajták között kisebb izolációt alkalmaznak, a talajt mulccsal takarják a tenyészidőszakban, illetve köztes növénytermesztést és növénytársítást alkalmaznak.
A díszkert és haszonkert fogalma itt bájosan egybeolvad, és a romantikus lelkületű szemlélőben semmi kétséget nem ébreszt, hogy ez így van jól. Sőt, mindenhol így kellene ültetni a növényeket, a kényesebb fajokat óvni, de nem növényházat húzva föléjük, hanem társítani egymással a barátságban lévőket.
Az allelopátia problémája itt ismeretlen fogalom. Nem könyvekből tanulta a Rendek család a gazdálkodást, hanem az Élet volt a mester, s nem szégyelltek a szüleikre hallgatni, ha valami láthatóan jól működött a kezük alatt.
Olyan szerencsében volt részem, hogy megkóstolhattam Olga kenyérlángosát, aminek az ízét még most is a számban érzem. A receptjei a családi szakácskönyvből valók, és ő az egyetlen olyan ismerősöm, aki pontosan úgy csinál friss mentából és citromfűből teát, mint én. Ebből következik, hogy remekül megértettük egymást akkor is, amikor arról volt szó, hogyan készül a vasárnapi tyúkhúsleves a tanyán. Ekkor merült fel a kérdés, hogy a szabadon szaladgáló kiskakasnak mi lesz a sorsa?
Olga nagyot nevetett: sok szép tojó vár rá, el is végzi a dolgát rendesen - most is van egy kosár pelyhes kiscsibe!
Ezek a csibék helyes dísztyúkká fejlődnek tavaszra, az osztálykirándulás idejét töltő aprónép örömére, elkerülik a fazekat.
A baromfiudvarban tartott szárnyasok szintén a biodiverzitás megtestesítői. Hány féle szárnyas jószágot tudnak megkülönböztetni Károly repülő magvai alatt?


http://www.okomuzeum.hu

URL:

SZAVAZZSZAVAZZ

6 szavazat

KEDVENCEKHEZ ADOMMÁR KEDVENC

TOVÁBB KÜLDÖMTOVÁBB KÜLDÖM

JELENTEM A MODERÁTORNAKJELENTEM A MODERÁTORNAK

Eddig látták: 19142

Hozzászólások: 7

Kedvencekhez adták: 0

A hozzászóláshoz előbb be kell jelentkezned!

civertan

7. 2009. január 27. 05:51

Hány féle szárnyas jószágot tudnak megkülönböztetni Károly repülő magvai alatt?
Fehéret,
Feketét és
tarkát...

nico

6. 2009. január 26. 15:17

A hálón olvastam:
"A sütőkolbászhoz (ellentétben a vékony és vastag szárazkolbásszal avagy szalámival) fiatal, 9-10 hónapos, 75-90 kilós, lassan hízott sertés kell. Táppal puffasztott és magas víztartamú, víztartalmát könnyen eleresztő sertéshús használata tilos. Olyan disznót kell tehát keresni, melynek megfelelő mozgást biztosítottak, jól és természetesen tartottak, vagyis boldog disznó volt. "

nico

5. 2009. január 26. 15:11

Az a Danuvia is van 5o éves. A jégszekrény 70 is.

kerteszmernok

4. 2009. január 25. 23:11

Magam is tanúsíthatom... :) Sokat tudna mesélni és még többet jelentőségteljesen bazsalyogni. Csak kérdezni kell és csöndben várni.

civertan

3. 2009. január 25. 19:40

Huncut ember ez a Károly....

somasok

2. 2009. január 25. 12:29

"Károly repülő magvai"-t, a földre szórja. Ez a Bilia szerint bűnös cselekedet!:-)))
Onan(!) tudom, hogy olvastam:-)))

civertan

1. 2009. január 25. 09:28

Én már jártam többször az Olgánál, ettem föztjét-ajánlom másnak is! Izes szavai hétköznapjainkból hiányoznak. Azért is hivom igy néha Biotanya.

Előző
Előző
1
Következő
Következő
{* *}